A következő kifejezések közösségre utaló megnevezések: csángó, matyó, palóc, székely. Válaszd ki azt a minősítést, amelyikkel nem értesz egyet!

A csángó és a palóc azért tekinthető kivételnek, mert a politikai-történelmi államhatár túlsó felén élnek. A csángó és a székely azért tekinthető kivételnek, mert a jelenlegi (2007-2008) politikai felfogás szerint ők nem magyarok. A matyó azért tekinthető kivételnek, mert néprajzi közösség elnevezése, míg a többi nyelvjárási minősítés. A palóc azért tekinthető kivételnek, mert még a 20. században is (Mikszáth Kálmán műveiben) irodalmi nyelvi szintre emelkedett.

A magyar nyelvjárások száma (egyesek szerint nyolc, mások szerint kilenc) meg sem közelíti az ismert nyugati indoeurópai nyelvekben élő dialektusokét. A következő felsorolásba azonban hiba csúszott: csángó, déli, dunántúli, északkeleti, mezőségi, nyugati, palóc, tirpák, székely. Melyik az oda nem illő kifejezés?

A tirpák, mert a magyarországi szlovákság egyik csoportjára utal.	Az északkeleti, mert szűkített égtájirány.
A palóc, mert néprajzi tájra is utal.	A dunántúli, mert földrajzi tájegység.

A „kereket old” kifejezés a szólások között található. A jelentésére is könnyen rátalálhatunk: gyorsan távozik. Melyik művelődéstörténeti magyarázat helytálló erre a szólásra?

A régi magyarok a vízi átkeléskor tömlőket erősítettek-kötöztek a szekér kerekeihez – így úsztatták át a nehéz kocsikat. Amikor a másik partra értek, akkor a haladás érdekében leszedték a tömlőket, s a kocsi haladni tudott. A régi magyarok nemcsak a lovakat nyűgözték le az esti táborozáskor, hanem a szekér kerekeit is bekötözték. Amikor reggel útnak akartak indulni, akkor megoldották a kerekek kötelékeit. A régi magyarok a pogány ősvallásukban bűvös tárgynak tekintették a kereket – ezt bizonyítja több ránk maradt tárgyi ábrázolás. A kerék bekötözése és megoldása a varázslás egyik módja volt. A hegynek lefelé szekerezők nem bíztak a lovak/ökrök erejében – ezért megkötötték a kocsi hátsó két kerekét (a csúszás is fékez). Amikor megfelelő útra értek, akkor kioldották a köteléket, és ezután gyorsabban tudtak haladni.

A tolvajnyelvből átkerült a szlengbe a „letejel” kifejezés. Melyik válasz a kifejezés jelentése?

Különböző okból pénzt fizet valakinek. A magyar boltokban ismert tejeszacskón megcsúszik. A magyar boltokban ismert zacskós tejet magasról valakire vagy valaki mellé ejti, hogy megijessze és/vagy beszennyezze a ruháját. Élelmet ad hajléktalanoknak, rászorulóknak.

A nyelvtörténet vizsgálatai kiderítették, hogy melyek a magyar nyelv „történeti-genetikai” rokonai. Ám a közvélekedés különböző okokból többek közt az alábbi nyelveket is a magyar rokonának tekinti: avar, csuvas, hanti, hun, japán, mari, pártus, sumér, számi, szkíta, török, zsidó. A listába bekerült néhány helyes válasz is, de csak önelnevezéssel [lásd a magyart mások nevezik hungarusnak, hongrois-ának, türknek, vengerszkijnek]. Melyik sorban találkozunk rokon nyelvekkel?

avar, hun, szkíta	pártus, sumér, zsidó
hanti, mari, számi	csuvas, japán, török

A Történeti-etimológiai szótár nélkül nehéz lenne kitalálni, hogy milyen eredetű jövevényszavak az alábbiak: porkoláb, tánc, farsang, puszi, dáma, borbély. Mi a helyes válasz?

német

francia

olasz

latin

Az idegen szavak átvétele (tükörszavak, kultúrszavak, indokolatlan átvételek) mellett nagy jelentősége van a nyelvtani hatásnak. Vajon észrevesszük-e a nyelvhelyességi hibát a 19. századi nagykőrösi tanár egyik példamondatában? Találja meg, hogy Arany János mire kívánta figyelmeztetni végzős diákjait.

– Nehéz lesz az, földi!
– Bírja a ló a szekeret.

A tegező formula (angol beszédhasználat) indokolatlan használata sértő.	A válaszban sorrendi hiba (latinos inverzió) van: helyesebb lenne, ha a „szekeret” szó lenne az első – egyébként is a linearitás szerint a ló kell a mondat végére.
A „földi” megszólításnak nincs jelentése, hiszen a Biblia tanítása szerint minden ember porból lett és porrá lesz.	A ’bír’ ige hibás alkalmazása a germanista átvétel jellegzetes példája (nem a lóé a szekér akkor sem, ha lovas szekérről esik szó).

Az élő nyelvet különböző szituációkban használjuk. Vajon meg tudja-e állapítani, hogy milyen társadalmi rétegnek, csoportnak szaknyelvéhez tartozik a következő szóhalmaz: akona, hébér, kármentő, lopó, máslás, murci, sutu? Jelölje a helyesnek tartott választ!

A tolvajnyelv szókincséből származik.	Az üveggyártás szókincséből származik.
A borászat szókincséből származik.	Nem állapítható meg, mert több zsargonból válogatták össze.

A stilisztikai-retorikai kérdések Vörösmarty Mihály egyik művéhez kapcsolódnak. A költő egy valóságosan elhangzott Deák-beszéd legfontosabbnak ítélt részeit használta fel művének létrehozásához – a kritikai kiadás adatai szerint az alkotás 1845. április 20. és augusztus 19. között íródott. Olvassa el figyelmesen a költeményt, majd feleljen a kérdésekre!

Vörösmarty Mihály: Deák Ferenc

Alkudtál s mondtad: „nem kell, amit ti szerettek,
Vagy nem kell úgy, mint élni, szeretni szokás;
Munkabiró lelket kívánok, félni tudatlant,
S félni merőt: amint a haza jobb ügye hí.
És emberszerető szívet, ha vad indulatokkal
És áleszmékkel küzdeni síkra kelek.
Tűrni viszályt és pártharagot, s ha kerűlni lehetlen,
Régi baráttól is tűrni a néma döfést.
S amint kezdettem fiatalkori lelkesedéssel
Arról hálaimát mondani vég napomon.
Mindezekért a díj, amelyet elérni reményem:
Vajha kicsin legyek a nagy haza hősei közt.”

A harmadik sorban található tárgyragos főnév milyen költői kép?

egytagú (vagy kifejtetlen,vagy csonka) metafora	rész-egész felcserélésén alapuló szinekdoché
főnévi metafora	anyagbeli metonímia

Az utolsó sorban a költő szerint milyen szónoki fogással él a megszólaltatott Deák? Jelölje a helyes választ!

A költő=szónok megszólítással kívánja bevonni a hallgatóságot a cselekvésbe. A régies, tájnyelvi kifejezésekkel azt a közönséget akarja megnyerni, amelyik nem volt kellően iskolázott (akár nemes volt, akár nem). Az ellentétből induló fokozással Deák mozgósítani akarja a hallgatóságot. Az ellentét a szerénységre utal (ez kell a jóakarat megnyeréséhez), a fokozás – nagy haza -> hősei – pedig a hazáért való élet magasztosságára.

Melyik beszédmód jellemzi Vörösmarty szövegét?

belső monológ	függő beszéd
egyenes beszéd	szabad függő beszéd

Milyen a költemény ritmusa?

Klasszikus időmértékes disztichonokból áll.	Ütemhangsúlyos; négyütemű sorok alkotják.
Nyugat-európai (rímes-időmértékes) disztichonokból áll.	Prózai szöveg van szövegszerkesztővel megformázva.